Látnivalók

Figyelemreméltó

  • Gyimesbükk a történelmi Erdély egyik legkeletibb települése, itt találhatók a monarchia egykori határkövei (összesen 3 határkő látható.)
  • Gyimesi-szoros jobb oldalán még láthatók az egykori határszéli Rákóczi-vár romjai, melyet Bethlen Gábor építtetett 1626-ban. Később többször megerősítették, de mára csekély nyoma maradt.
  • Itt található a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrháza, illetve a legkeletibb állomásépület.
    Az állomásépület méreteit (102 méter hosszú és 13 méter széles) és eleganciáját tekintve a szegedi és a fiumei állomásokkal vetekszik. 2008 májusában Budapestről Magyarország címerével ékesített mozdony vontatta szerelvényt indítottak a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrházához (30. számú vasúti őrház),
    mely igen nagy port kavart a román sajtóban.
  • A természetbe vágyóknak ajánljuk a Gyimesi-szoros meglátogatását. Izelítőül következzen Orbán Balázs néprajzkutató leírása a gyimesi tájról:

  • "Mind az mit Rubens, Wathó, David Wilcky vászonra varázsoltak, mit gazdag müérzékük csoportositá, mindaz gyenge árnyrajz szemben egy ily tüneménynyel, egy ily nagyszerü tájjal, melynél szebbet bizonynyal se Tyrol, se Svájcz nem tud felmutatni, s mi még sem ismerjük, még kevésbbé méltányoljuk e szép hazát. Kétségtelenül szép a Székelyföldnek lakott része is, de ki azt valódi nagyszerüségében akarja ismerni, annak be kell hatolni határhavasaink nagyszerü tömkelegébe, meg kell utazni azon gyönyörü hegyszorosokat, melyeket a teremt? mint e szép haza büv-utjait helyeze a határszélre, s csak akkor fogja azt egész nagyszerüségében, egész pompájában ismerni."

    Néprajzi ismertető

         Szintén Orbán Balázs néprajzkutató gondolatait hívjuk segítségül. Íme, hogyan ismerteti egy 1868-as leírásában a gyimes népét:

    " A csángók szép szálas termetüek, kivált a nők között igen sok szép van, becsületes,testvéries nép, egymást szeretők, nyomor és szükségben felsegélők, az idegeneket becsülők, s annyira jótékonyak, hogy nincsen arra eset, hogy csángó koldus járjon Csíkban."


    ---
    " A csángó jellemre nézve igen izgékony, a legkisebb szóval való megsértést is zokon veszi, bajosan feledi; de azért nem boszuálló, s könnyen megengesztelhető, egymáshoz pedig annyira ragaszkodók, hogy bármi áldozattal segélik földieiket; ezt teszik azon esetben is, ha előbb roszul éltek egymással. A csángók foglalkozása, főleg a marhatenyésztés; csaknem egyedüli jövedelemforrása ez a havas-lakónak, melyből családját ellátja, haszonbérét, adóját s papjait fizeti, mert a földmüvelésre alkalmas föld oly csekély, hogy tekintetbe alig jöhet, mert szükségleteit is csak kis részben fedezi."
    ---
    " A csángó egyszerü eledellel él, a puliszka teszi a fő élelmi czikket, mely naponkint kétszer kerül asztalára, reggel és estve, mert a kaszállási időt kivéve, délben a csángó nem ebédel, levesétel csak radina, vagy nagy ünnepélyekkor divatozik, zöldségül csak káposztát és pityókát (krumpli) ismer, hust igen keveset, s azt is inkább télben eszik. Ezen egyszerü életmódnak, a havasi egészséges légnek, jó viznek, a szeszes italok kis mértékben való használatának tudható fel, hogy a csángók hosszu életüek elannyira, hogy akárhány dologképes, 100 évet meghaladott egyént lehet közöttük találni; betegség és kora halál a ritkább esetek közé tartoznak."